Vampire girls

Jay Asher egy amerikai író. Jay Asher Kaliforniában, Arcadia-ban született, 1975. szept. 30-án. Középiskola után tanár akart lenni.  Majd írónak állt, de minden félét dolgozott mellette.

Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért.
Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.

Clay nem akarta hallani, ahogy Hannah elmondja, hogy miért tette,amit tett. De miután megtudja, hogy csak azok kapják meg a kazettákat, akik neve elhangzik, és hozzá segítették az öngyilkossághoz, muszály meghallgatnia. És van még egy oka, hogy meghallgassa. Méghozzá az, hogy a kazettákról másolatok készültek, és ha nem hallgatja meg, és küldi el az utána lévő embernek, akkor napvilágra kerül az egész történet, és valakinek/valakiknek ez nem tenne jót! Így meghallgatja és végigjárja azt az utat, amit Hannah;vagyis egy térkép szerint. Sok minden kiderül a kazettákból. Például: a cuki jókislány, aki mindenkinek segít, és akinek mindenki elmondhatja a bánatát, és megőrzi a titkát, az egy kis szemét, kétszínű lány, és csak azért csinálja, hogy népszerű legyen, és "fényes legyen a glóriája". Aztán elmondja, hogy egy hülye vicc, mennyire sértő is lehet az ember számára, és befolyásolhatja az egész iskolai életét vagy akár az utána lévő életét is. Majd az "első szerelmi" csalódás. (És még sok, érdekes sztori.)

Hát az író jó nagy fába vágta a fejszéjét, mert eleve egy szókimondó könyv, de a sztorit párhúzamossan írja le. Ezt úgy értem, hogy Clay hallgatja a kazettákat és olvassuk Hannah beszámolóját, közben olvassuk Clay gondolatát is, vagy épp a párbeszédét mással, amikor nem kapcsolja ki a walkment. Szerintem ez egy életszerű történet. Kitalált, de úgy lehet érezni (én legalábbis úgy éreztem), mintha tényleg ott lennék és Hannah nekem mondaná el, hogy miért tette meg az öngyilkosságot, mert olyan életszerűnek tűnik. Főleg az én depressziós személyiséggemmel nem volt nehéz beleélnem magam a helyzetébe, és az érzéseibe.

Akinek nem ajállom: 14 évnél fiatalabbaknak nem igazán, akik nagyon depressziósak, meg akik nem szeretik a "drámát".

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat